A képek és videók - ha külön nem jelöltem - saját felvételek. A szövegek saját írásaim. Felhasználásukhoz kérj engedélyt és jelöld meg a forrást!

2013. február 9., szombat

Amikor azt játszottam, hogy költő vagyok

Kedves játékaimat felidézve írhatnék gyermekkori villanyvasútról, vagy Édesapámmal vívott remek kártyacsatákról, esetleg a fülledt nyári esték tollaslabda kalandjairól. Megemlékezhetnék arról, hogy a szomszéd kislánnyal hogyan fedeztük fel egymáson a nő és férfi  közötti különbségeket, a házunk mögötti magas fűben. Most  egy olyan játékról mesélek amit ifjú korban, mondhatnám fiatal felnőttként űztem nem csekély gyönyörűséggel.

Elhatároztam, hogy költő leszek! Gyártottam a szerelmes verseket imádott hölgyeimnek és néha bizony haverok megrendelésére is. Hiába gondoltam azonban ezeket a költeményeket a világlíra gyöngyszemeinek, a szívem mélyén éreztem, hogy ez kevés lesz a megdicsőüléshez.

A Bakony vadregényes tájai és a Balaton-felvidék romantikus lankái megadták az alaphangulatot a tervemhez. Mai szóhasználattal élve már csak  "meg kellett csinálnom magamat". Meg kellett alkotni az "image-t". Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg jó versekkel is előmozdíthatnám az ügyet, de ezt valahogy kevésnek éreztem.

Beszereztem egy aranyozott hegyű Rotring töltőtollat, egy drága, könyvszerű füzetet márvány mintás papírborítással és elvonultam a legmegfelelőbb helyre alkotni. Ilyen helynek akkor nekem a veszprémi Marica kávéház tűnt, különösen a délelőtti   és kora délutáni órákban. A csekély forgalom, a  félhomály és a kényelmes bútorok jótékonyan hatottak alkotó kedvemre. Szívesen vállaltam ezért a környezetért a 45 km-es utazást szülőfalumból. Megrendeltem a kávét, konyakot, kipakoltam az íróeszközeimet. Ha ebből nem lett volna egyértelmű, hogy én költő vagyok még rágyújtottam egy Helikon cigarettára is.

Valószínűleg nagy szívességet tettem azzal az irodalomkedvelőknek, hogy a komoly eszköztár ellenére sem lettem költő. Rég elveszett valahol a toll és a füzet is. A múzsák csókját sem szívom már magamba dohány termék és alkohol formájában. Egy kedves emlék azonban megmaradt ebből  a korszakból, amit most (változtatás nélkül) megosztok veletek.


BENIGNA

Benigna bájos tünemény,
kislányként lettél az enyém.
Szánod-e öreg hitvesed,
ölel-e még fehér kezed?

Benigna bájos tünemény,
íme testem már nem a tiéd.
Tudom büszke özvegy lehetsz,
nevem fényében fürödhetsz.
    
Benigna drága kedvesem,
nem ér már semmit életem.
Szép paripám cserben hagyott,
ím második urad halott.

Benigna én vagyok urad,
ne halljam szomorú szavad!
Kereki úr a nagy és dicső,
nép által hívott Tar Gecő.

Két halott uram emléke,
harmadiknak kevélysége.
Nincs tőlük nyugtom éjszaka
nem lelek örömet a napba'.

Te Vázsony ura nem leszel,
Gergely általam elveszel.
Tested árokba dobatom,
nincs rajtam semmi hatalom.

Elhagyom Vázsonyt örökre,
királyi kegyből száműzve.
Szél zokog a kövek felett,
míg az idő csendbe temet.

Magyar Balázsnak - Mátyás hadvezérének - a lánya Benigna, 14 éves korában ment nőül Kinizsi Pálhoz. Kinizsi halála után Horváth Márk lett a férje, aki Zágrábban leesett a lováról és meghalt. Magyar Benigna harmadik férje a környék erőszakos és öntelt ura Kereki Gergely lett. Kerekit Benigna megölette és a vár árkába dobatta. Tettéért Zsolna-Litva várába száműzték...
Bódis Attila
Veszprém (Marica kávéház) 1985 március

2 megjegyzés:

  1. Cseh Imréné Juli2013. február 10. 3:00

    Klassz!!!- hogy mik ki nem derülnek! ;)

    VálaszTörlés
  2. Nahát!!!?
    Attila...
    tetszik Benigna.
    története.

    yrys

    VálaszTörlés